üdvözült
üdvözült melléknév és főnév, (régies) idvezült [ë v. e], (ritka) üdvezült [ë v. e]
I. melléknév -en [e]
1. (vallásügy) <Keresztények szóhasználatában:> olyan <személy>, aki halála után az üdvösség (1) részese lett. Üdvözült lelkek. Virtusinak leve bőv [= bő] jutalma. Az idvezűlt lelkek csendes nyugodalma. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (régies) Elhunyt, megboldogult. Tetőtül talpig ércbe öltözött Alak, hasonló idvezült atyádhoz, Termett eléjök. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Idvezült nagyapámat … Altnak hívták. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Minden képzeletet felülmúlóan boldog <személy>. Kornél idvezültnek érezte magát … Itt maradhat hát Bécsben. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <érzelem>. Üdvözült gyönyörrel Lelkem ott ül szeme szép egében. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -et, -je [e, e] (rendsz. többes számban)
1. (vallásügy) Az üdvözültek: az üdvösség (1) birtokosai.
2. (átvitt értelemben, régies) Megboldogult, elhunyt személy. Nem, Üdvezűlt, nem! …. fájdalmunk hevében Hamvad ne sértse káromló beszéd. (Arany János)
üdvözültség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
