ülte
ülte [e] főnév (személyragos) ültöm, ültöd, ültünk, ültötök, ültük; ültét (rendsz. -ben és -ből raggal).
Általában ülése, ülő helyzete.
1. Ültében: úgy, ahogy ott ül; ülő helyzetében. Ültében elalszik. Ültében is látszik, hogy milyen magas. A szegény lány ment egy kis darabot, Aztán leűlt, űltében megfagyott. (Petőfi Sándor) A vonaton … csak ültömben szunyókálhattam valamelyest. (Gárdonyi Géza) || a. Egy ültében: az alatt az idő alatt, míg a szóban forgó személy megszakítás nélkül egy helyben ül; anélkül, hogy közben felállna. Egy ültében megevett egy kacsát.
2. Ültéből: ülő helyzetéből. Felugrott ültéből. Nehéz lett a feje … Felborult ültéből, úgy elgyengült Bence. (Arany János) Néhány rövidruhás hölgy ugrott fel ültéből. (Krúdy Gyula)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
