üvöltés
üvöltés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
Az üvölt (1–2) igével kifejezett cselekvés, (hang)megnyilvánulás; az a tény, hogy vki, vmi üvölt; nagyon erős, fülsértő, magas hangú, többnyire tagolatlan kiáltás, ordítás. Dühös, fájdalmas, félelmes üvöltés; a fájdalom, a szél, a vihar üvöltése; a megkínzott áldozat, a farkas, a kutya üvöltése. Mi ez az üvöltés? A kutyák … Csúnya üvöltéssel az ajtóig jöttek. (Arany János) Egy-egy szitok, szép szó, üvöltés Jön messziről még-még utánam. (Ady Endre) Néhány perc múlva egymás után két állati üvöltés hallatszik ki. (Nagy Lajos) || a. (bizalmas, túlzó, rosszalló) Kellemetlen, nagyon hangos emberi hang, beszéd, kiabálás. Hagyd abba ezt az üvöltést! S egyszer csak a vár udvaráról ujjongás, üvöltés, kacagás és énekszó hallatszik. (Móricz Zsigmond)
üvöltésű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
