vakító
vakító melléknév -an v. -n, -bb
1. Olyan <tárgy>, amely vakít (1, 1a). A szemet vakító fény. Szép fehér világ volt odakünn … a vakító fehér bunda alatt aludott a föld. (Mikszáth Kálmán) Hirtelen vakító fény, s kigyúl kint egy hatalmas izzólámpa. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) A vakító fénybe vont igazság Ámbár szemünket kápráztatja is, De megmutatja a virtusnak útját. (Berzsenyi Dániel) || b. (túlzó) Rendkívül erős fényű, ragyogó fehérségű. Vakító fehér kar, kebel. Szemed nap. Kebled vakító haván | Sötéten borong fürtid éjjele. (Tompa Mihály) A karján fel volt gyűrve a ruha egész magasra, úgy hogy a vakító fehér karja világított a félhomályban. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, választékos) Megtévesztő, ámító; vkinek a szellemi tisztánlátását zavaró. A népet ígéreteivel vakító demagóg.
3. (átvitt értelemben, költői) Bámulatba ejtő, kápráztató. Ily vakító szépséget még nem láttál. (Szigligeti Ede)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
