vakmerőség
vakmerőség [e] főnév -et, -e [ë, e] (gyak. rosszalló)
1. (csak egyes számban) A vakmerő melléknévvel kifejezett tulajdonság v. magatartás; nagy, túlzott bátorság, merészség. Bámulatos, elképesztő, eszeveszett, esztelen, halálmegvető, hihetetlen, hősies, lélegzetelállító vakmerőség. Odáig merészkedett vakmerőségében, hogy … Hallatlan vakmerőséggel támadott. A kukoricásokból nyulak ugráltak ki szemtelen vakmerőséggel. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek, vminek a vakmerősége: vkinek, vminek a vakmerő volta. Szavainak, viselkedésének vakmerősége. Mindenkit elképesztett vakmerőségével. Ellenségeim nem tudták megbocsátani a toll vakmerőségét. (Tolnai Lajos)
2. Vakmerő tett. Ez vakmerőség! Hogy követhettél el ilyen vakmerőséget? De a vitéz ember nem ugy ijed ám meg Hogy: no, rugjad a port, szaladj el, ne állj meg! | Hanem veti fejét oly vakmerőségre, Amitől maga is csak elszörnyed végre. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
