velejár
velejár tárgyatlan ige
1. <Vmely áruhoz, adásvételi tárgyhoz> mint kíséret v. ráadás hozzátartozik; az árába, az alkuba beleértődik. Az üveg velejár. Ez a kis sapka még velejár ráadásnak.
2. (átvitt értelemben) Velejár vmivel: vminek elemeként, tartozékaként, szokott következményeként v. szerves alkotórészeként mutatkozik. Ez már velejár embervoltunkkal. A szerelemmel velejár a csalódás. Az üzleteléssel velejár a kockázat. Csak az a baj, hogy már hűvösek a szelek, Néha egy kis hideg és dér is jár velek. (Csokonai Vitéz Mihály) A sátorozó vásárosokat ugyancsak gyakran meglopogatják. Az már velejár. (Tömörkény István)
velejárás.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
