versengés
versengés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
A verseng igével kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás; az a tény, hogy vki verseng (vkivel) vmiért; verseny(zés). Értelmetlen, heves, nemes, oktalan versengés; versengés az elsőségért, a hatalomért, vkinek a kegyeiért; a hatalmak, a pártok versengése. Véget vet a versengésnek. Abbahagyják a versengést. Nem is vala köztük komolyabb versengés, Mígnem a két ifju azt az időt érte, Mikor mindenik szív a magáét kérte. (Arany János) A derültséggel megszaggatott versengésbe belevegyül egy-egy ásítás is. (Mikszáth Kálmán) S kik voltak jelen a táncvigalomban. Jelen volt az alsó- és felsőkör. Versengés csak abból állott, hogy ki öltözik magyarosabban. (Móricz Zsigmond)
versengési.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
