véső
véső melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami vés (1). A díszítést véső munkás. Véső szerszám kell ide, nem fúró.
II. főnév -t, -je [e]
1. Acélból készült, rendsz. széles élű, egyenes v. rézsútos végű, lapos, általában nyéllel ellátott éles szerszám, amellyel (– nyelét kézben tartva és végét kalapáccsal v. ököllel ütögetve –) fába, fémbe, kőbe vésni szoktak. Csapott élű véső; fametsző, lyukvágóvéső; egyenes, fogas, görbe, hegyes, homorú, lapos, nagyoló, rézmetsző, simító véső; a szobrász vésője; → kiesik a véső a kezéből. A véső az asztalos, a kőműves, az ötvös, a vésnök szerszáma. A szobrász vésője remekelt. Vésővel forgácsolnak, metszenek és vágnak. Kalapács, fúró, gyalu, véső … zaja elült. (Kuncz Aladár) Pókhálós és összetört a véső … (Juhász Gyula)
2. (ritka) Az a személy, aki véséssel foglalkozik; vésnök. A véső szép munkát végzett.
Szóösszetétel(ek): 1. vésőacél; vésőár; vésőfúró; vésőgép; vésőgyalu; vésőkés; vésőnyak; vésőnyél; vésőponc; vésőtű; 2. völgyelővéső.
vésőjű; vésős.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
