vontatott
vontatott melléknév -an, -abb
1. Olyan, amit, akit vontatnak v. vontattak. A vontatott hajó csak lassan haladt előre.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan <cselekvés, esemény, folyamat>, amely lassabban folyik a szokottnál, a vártnál, megakadásokkal halad csak tovább; nehézkes, akadozó. Vontatott beszélgetés, forgalom, munkamenet, ügykezelés; a dráma vontatott cselekménye. Vontatottan folyik a munka. Vontatottan haladnak előre a tárgyalások. [A színmű] nem maradt a műsor állandó darabja zavaros és vontatott cselekvénye miatt. (Gyulai Pál) Vontatott társalgás indult meg. (Mikszáth Kálmán) Rövid, vontatott beszélgetés után … már kereste az ürügyet, hogy elmehessen. (Nagy Lajos)
3. (választékos) A rendesnél, a megszokottnál lassúbb <hang, beszéd>; elnyújtott. Vontatott kiáltás, vezényszó; vontatott hangon, vontatott kiejtéssel beszél; vontatottan énekel. És nem jött meg eddig senki? – Jött innen-onnan – felelte Varsányi vontatottan. (Gárdonyi Géza) Az erdő csendje dongva verte vissza a … bagoly vontatott hangját. (Bársony István) || a. (átvitt értelemben, ritka) Nehézkes, nem eleven <fogalmazás, stílus>. Vontatott körmondatok. Bethlen Farkas uram minden … fáradsága kárba veszett Maurocordato vontatott, egykedvű átfordításában. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Húzódozó, nem szíves <magatartás, viselkedés>. Megvetette a langymelegséget, a vontatott kelletlenséget, önző kényelmeskedést. (Vajda János) Vontatott lomhasággal kísérte anyját. (Tolnai Lajos)
vontatottság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
