zenit
zenit [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e]
1. (csillagászat) Az a képzelt pont, ahol a helyünkről kiinduló merőleges az égboltot metszi; az éggömb legmagasabb pontja; tetőpont. Téged dicsőit a Zenith és Nadir. (Berzsenyi Dániel) Már lángkocsin zenitre hajt a nap. (Tóth Árpád) A zenitre ért nap minden erejével tűzött. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Pályafutásban, fejlődésben, vmely folyamatban> tetőpont (3), csúcs(pont), legnagyobb, legfelső fok; vminek a delelője. Zenitre ér, hág v. eléri a zenitet. A francia művész dicsősége zenitjén is francia marad. (Péterfy Jenő) Felel is [a parasztmenyecske] kemény, kerek kis mondatokban, vidám öntudattal, mint aki élete zenitjén áll. (Kaffka Margit)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
