zord
zord melléknév -an v. (régies) -on v. -ul; -abb (választékos)
1. Magatartásával, hallgatag szigorúságával, ridegségével elriasztó, félelmet keltő <személy>; komor, durván mogorva, szinte a kegyetlenségig szigorú. [Berzsenyi.] Zord énekes, borongva ünnepellek. (Tóth Árpád) Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája. | De néha este ellágyult, megolvadt. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre valló, jellemző <külső, ill. megnyilvánulás>; mogorva, rideg, csaknem durván szigorú. Zord arc(kifejezés), hang, parancs, tekintet. Zordon mögötte feltünik Az óriás bakó. (Garay János) Kőszivü vagy atyám, zord szavú, haragos. (Gyulai Pál) És hallga, a hajó kormányosa Hangot hall, mely nevén szólítja zordul. (Reviczky Gyula)
2. <Sivárságával, vadságával, elhagyatottságával> nyomasztó érzést, szinte félelmet keltő <hely, táj, természeti alakulat>; kietlen, komor. Zord falak, hegyek, tengerpart, vidék. A föld mátul rideg, zord, néma, árva; Nem élnek rajt a játszi istenek. (Reviczky Gyula)
3. Hideg, barátságtalan, viharos, zimankós <időszak, időjárás>. Zord évszak, tél. Zord idő járja. Ködös, zord délelőtt volt. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Bajokban, csapásokban bővelkedő <állapot, élet, időszak>. Zord magány. Zord időket élt át. Ami bántott a zord napokban: Könyen felejti a kebel. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben) Kérlelhetetlen, könyörtelen, kegyetlen. Engem is a bánat megviselvén zordul, Vigaszért hő lelkem a múltakba fordul. (Arany János) Hajónkat szélvész vihar összetépi, De egy zord erő küzdelemre készti. (Ady Endre)
zordul ige.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
