zörög
zörög tárgyatlan ige -tem [e], zörgött, -jön (hangutánzó)
1. <Tárgy ütődés, ütközés, rázás, súrlódás stb. következtében> folyamatosan v. ismételten tompa, érdes hangot ad. Zörög a száraz falevél, a haraszt, a szekér; zörög a dió a héjában, a kosárban; (tréfás, túlzó) (valósággal) zörögnek a csontjai: szörnyen sovány. Édesanyám mi zörög a zsebébe? | Ha dió van, adjon nekem belőle. (népköltés) Hervad már ligetünk … Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. (Berzsenyi Dániel) Zörögve indul meg a … könnyű alföldi kocsi. (Tömörkény István) Hosszú, de sovány. Zörögtek a csontjai és köhécselt. (Nagy Lajos)
2. (tájszó) Zörög az ég: mennydörög. Túl a Dunán zörög az ég, | Kedves rózsám szeretsz-e még? (népköltés)
3. <Személy, állat mozgásával, tevékenységével> zajt üt. A katona észrevette a másik szobából, hogy zörög valaki az előszobában. (Vas Gereben) || a. Zörög az ablakon v. az ajtón: bebocsátásért v. figyelmeztetésül kopog, zörget az ablakon v. az ajtón.
4. (bizalmas) <Személy> zsémbel, morgolódik, pöröl, veszekszik. Ne zörögj folyton! Istennel … nagy békességben élt …, hanem annál többet zörgött az emberekkel. (Vas Gereben)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
