AHÍT
AHÍT, (ah-ít), áth. m. ahít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Valamit mély vágyból, erősen kiván, ohajt. Ahítom őt látni. Különösen kegyeletes érzelemből Istentől kér valamit; imádkozva sohajt.
„Térdepelve éjt napot hosszában
A remete ott ahítva tölt.“
A remete ott ahítva tölt.“
| Vörösmarty. |
Mint ilyen önható, több kedély- és természethangok hasonlatára, milyenek: sikít, rikít, sivít, nyerít, vonít stb. Megnyujtva: áhít. Régiesen; ajéjt sőt aít is. „Mert úr ajéjtja (desiderat) ő szolgálatját.“ Müncheni codex. „És kevánsága aithat.“ „És meglelé, mit aita.“ Katalin verses legendája. „Testi gyönyörüségnek kevánságát ne aitsad.“ Régi magyar passio, Toldytól.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
