ÁLDOZ
ÁLDOZ, (ál-d-oz); áth. m. áldoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Eredetileg am. áldással, hálaimával párosult ajándékot nyujt Istennek. Pogány őseink szent források mellett lovat szoktak áldozni. Átv. és közönséges ért. am. sajátjából valami szükségest, becsest önmagától megvon, s azt akár magánosok javára, akár a közjó előmozdítására fordítja, odaengedi. Aki tehát adománya, illetőleg jótéteménye által tetemes rövidséget nem szenved, az nem áldoz, csak ajándékoz vagy adakozik. Útolsó fillérünket, vérünket, életünket a hazáért áldozni. A szegények táplálására sokat áldozni. Barátink, gyermekeink javáért föláldozni magunkat. „Épít, munkál, gyüjt, koczkáz életével, s a közjóért áldozza napjait.“ Kisfaludy Károly. Néha am. veszélyeztet. Mulandó gyönyörért örök boldogságát, nyereségvágyból hírét, becsületét föláldozta.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
