BIMBÓ
BIMBÓ, (bimb-ó vagy bim-bó) fn. tt. bimbó-t. Harmadik birtokragu személyben: bimbója vagy bimbaja, bimbójok vagy bimbajok. Csomó vagy gombalakú fakadás a növényeken, mely a virágok vagy levelek csiráit rejti magában, s melyből azok kifejlődnek. Virág- vagy gyümölcsbimbó vagy termőbimbó, levélbimbó, szőlőbimbó, fabimbó, rózsabimbó. Kisded bimbóból ered a fontos körte. Km. Teljes, fakadó bimbó. Lecsípni a fák bimbaját. Átv. ért. csecsbimbó, a csecsnek bimbóhoz hasonló gombja. Költői képes kifejezéssel e néven szólítja a szerető kedvesét. „Hejh galambom, szőke bimbóm, mit nevetsz?“ Vörösmarty (Fóti dal). A béres legények kedvesb ökrök elnevezésére használják. Haj bimbó! Csáli bimbó!
Gyöke bim a gömbölyü tömört jelentő bom, bon, bun kicsinyítő változata. Baranyában: bombék. Rokona bingyó és a pálmaágak szőrös bimbaját jelentő pimpó. Figyelmet érdemel, hogy az olasz nyelvben bimbo és bimba kis gyermeket (mintegy bimbóban levő embert) jelent. Egyébiránt V. ö. RÜGY.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
