EGYETLEN
EGYETLEN, (egy-ig-len = egy-eg-len = egy-et-len) mn. tt: egyetlen-t, tb. ~ěk. Olyan egy, melynek mása, hasonlója, párja nincs, milyen csak egy van. Képzője etlen, nem az ismeretesb tagadó köpző, melynek itt alig volna értelme, hanem, mint imént is érintők az ig régiesen eg határvető rag, melyben úgy vált a g t-vé mint ezekben: esmeg ismét, sőg sőt, inneg (régiesen, pl. Katalin legendájaban) ma innet. Ezen ig rag pedig igen szereti fölvenni a lan len toldalékot: addiglan, pediglen, ideiglen. Továbbá valamint ma a közéletben úgy régente még többször találjuk e szót az egy kíséretében; tehát eredetileg csak határozó, pl. egyetlen egy = egyiglen egy; hasonlók egyetlen egyszer; egyetlen egyig elvesztek; egyetlen egyűl találtam őt. Amit Káldinál így találunk: „Tekints az én fiamra, mert nekem egyetlenem.” (Lukács 9. 38.), azt a Tatrosi codex így adja: „Tekénts en fiamra mert egyetlen egy ennekem.” Továbbá Káldinál is: „Mert nem hiszen Isten egyetlen egy szülött fiának nevében.” (János. 3. 18.) A Tatrosi codexben e helyütt is, sőt általán mindenütt: egyetlen egy. Későbben használtatott és használtatik ma is mind határozóúl azaz ‘egy’ szó kíséretében, mind magánosan melléknévül (szintén mint ideiglen újabb korban): egyetlenem! szerelmes egyetlenem! (Gyöngéd anyai szólitása gyermekének). Figyelmet érdemel amit Jászay Pál érint a Tatrosi codex szótárában a 306. lapon, hogy penig-telen toldott alak szintén eléfordúl a régiségben penig-len vagy csak penig helyett.
Így jön elé a dunántúli némely nyelvjárásban megénteg, sőt megéntelenség (mint mostanság) az egyszerű megént helyett. Országszerte divatos: épenséggel. Katalin legendájában is olvassuk: „Egyettel egy szíz megmarada egy egész országban.” Mikből megtetszik, hogy mind ezek csak toldalékjai, de a nyomatékot kitüntető toldalékjai (kivált a régiségben az eg vagy ig ragnak. T. i. a hangsuly nyomatékosabban tűnik fel, ha több sulytalan tagok követik avagy előzik meg, vagyis két hangsuly egymástól kissé távolabb esik. (V. ö. HANGSULY), pl. „mennynek és földnek têremtőjében,” „halálnak hâlálával” az utolsó szók első tagján fekvő hangsuly nem volna oly nyomatékos, a nek elhagyásával: „menny és föld teremtőjében” „halál halálával.” ‘Épenséggel’ sokkal jobban nyomatékozható mint ‘épen.’ Így ‘egyig-egy’ kifejezésben sem az első sem az utóbbi ‘egy’ hangsulya nem oly kitünő, mint ha még egy sulytalan szótag járul elébe: ‘egyiglen egy’. Nyelvészeink csaknem általában azon véleményben vannak, hogy a köznépi számos szótoldatok, utóhangzások a magyar nyelvben a gondolatok menetének némi lassusága miatt történnek, holott azok zenei elemet (rythmust) rejtenek magukban.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
