FELE
FELE, (fel-e) mn. A fél főnévből harmadik egyes személy raggal ered, s am. felényi, vagy fél. Fele árán venni, adni, kérni valamit. Fele bor, fele viz. Fele készültében, fele mentében. Fele nyereséggel, vagy veszteséggel. Fele teherrel megkönnyebbedni. Fele fáradsággal végezni a munkát. A régieknél am. társ: „Monda azért Tamás ő fele tanejtványoknak” (ad condiscipulos). „Ő fele szolgák” (conservi sui, Pestinél: szolgatárs). Tatrosi codex. Innen magyarázandó a fele barát, mi rendesen egy szóba iratik: felebarát, azaz baráttárs, rokontárs. Felemás, azaz társa más, nem hasonló. Felemás csizmákat, keztyüket húzni. V. ö. FÉL, fn.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
