GYŰSZŰ
GYŰSZŰ, GYŰSZÜ, GYÜSZŰ, GYÜSZÜ, (gyüsz-ü) fn. tt. gyüszü-t. Eredetileg gyűsző igenév, s így használják is több vidéken. Elavult igéje gyűsz, mely vagy ugyanaz a kemény hangu tűsz v. tűz igével, vagy a go, ge, gö (gömbölyü) gyökök meglágyított alakja. Az első elemzés szerént jelent oly szert, mely által a varró személy tűz, tüzdel, vagyis a tűt nyomkodja; a második távolabbi elemzés szerént pedig jelent gömbölyü eszközt, tárgyat, milyen nem csak a fennemlített varró szer, hanem azon körűl tekerődző szíjöv is, melyet némely vidékeken derékra tűznek a közemberek, (másképen: tűsző, tehát szintén am. tűző), s pénztárcza gyanánt használják; a székelyeknél dészű is. Az úgynevezett gyüszüvirág és gyüszülevelek, neveiket a varró szert jelentő gyüszü alakjától kapták. A hangban rokon török jüzük, am. gyűrű és jükszük am. (varró) gyűszű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
