HABDA
HABDA, (hab-da) fn. tt. habdát. Tájszó. 1) Néhutt, pl. Vasban abda (abdál), másutt akla. Így nevezik azon bőrt, melyet némely vidéki pásztorok és pórok bocskor fölött lábok szárára huznak, s mintegy a bocskorhoz akasztanak, toldanak. V. ö. ABDÁL. 2) A hegyalján a térdig érő hosszu csizmát nevezik így, alkalmasint, mivel hab, vagyis sár, víz, pocs ellen szolgál.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
