HERCZEG
HERCZEG, fn. tt. herczeg-et v. ~ět, harm. szr. ~e v. ~je. Német eredetű, (a német nyelvészek elemzése szerént Herr, [régiesen heri] és zíehen, [régiesen tiuhan, teohan] szókból származva, [így a latin dux is duco-tól ered]; tehát Heer-zog, am, hadvezér, szlávul vojvoda), de régen meghonosodott szó. 1) Am. a szoros ért. vett német herzog, azaz oly tartománynak független fejedelme, mely herczegségnek neveztetik, Heyse szerént rangban a választó fejedelem (Kurfürst) és nagyherczeg (Groszherzog) után. Nassaui herczeg, meklenburgi, szász, meiningeni, szászaltenburgi, limburgi, szász-, koburg-gothai, braunschweigi stb. herczeg. Vannak nagyherczegek is: szászweimári, badeni, hesszeni, luxemburgi stb. nagyherczeg. 2) Am. a szoros és szokott ért. vett német,Prinz’, azaz uralkodó fejedelem gyermekei és rokonai. Örökös herczeg, koronaherczeg; különböztetés végett: főherczeg (austriai). Csász. kir. főherczegek; fenséges főherczeg. 3) A német,Fürst’ szűkebb értelmében, a birodalomnak vagy országnak legfelsőbb rangu nagyja, első rangu czímzetes országnagy, kinél a grófok és bárók alantabb állanak. Herczeg Eszterházy, Pálffy, Batthyány, vagy a köznép nyelvéhez hűbben: Eszterházy hg. Pálffy hg. stb. Magyarország herczeg primása.
,Fejedelem’ értelemben eléjön régen a Tatrosi codexben is: „Mert te belőled jő ki herczeg, (Erdősynél már fejedelem), ki bírja en népemet Izraelt.”
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
