HŰ, (2)
HŰ, (2), bámulást, meghökkenést jelentő indulatszó, mely által lélekzetünket visszafelé húzzuk, mintegy beszíjuk a levegőt, s ez által különbözik a hajtást, üzést, fázást jelentő hü v. hű szócskától, mert ebben a levegőt kifelé nyomjuk tüdőnkből, s ez utóbbiakat szabatosabban rövid ü-vel kellene ejtenünk. Öszvetéve hűhó. Nagy hűhóval beszélni, am. bámulatos, csodálatos holmit mondani, nagymondhatólag szólani.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
