HÜ, (3)
HÜ, (3), v. HŰ, elavult fn. mely ma csak származékaiban: hües, hüves, hüvös, hűs (= hü-ös), hűt (= hü-ít), hűl (= hü-ül) stb. használtatik. Jelent hideget, vagyis a lég mérsékletének azon fokát, mely az állati test melegségénél alantabb fokon áll. Rokon vele a vékonyabb hangu hi v. hí, melyből hi-es, hi-v-es v. hí-v-es, hi-d-eg származnak. Megvan mint szintén hangutánzó a görög χιων (hó), latin hyems, szanszkrit himasz, és betüváltozva a szláv zima, továbbá a finn hyydyn (hűlök, fagyok) és hyydän (hűtök) szókban. Ide sorozhatók l képzővel (hű-l), a német kühl, latin gelo, finn kylmä is stb. (A hő finnben kuuma, kuumet). Egyébiránt V. ö. HÉ, (1).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
