IDEG
IDEG, (id-eg) fn. tt. ideg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. Gyökeleme az elavult i, mely eredetileg mozgást jelentett, s megvan az idő, iő, iön (jő, jön), illan, in, inog, izeg, izom, ipar stb. szókban. Szanszkrit nyelven: i, görögül ιημι, latinul ire, szlávul idem am. megyek. A d segéd betü, mint a hideg, rideg szókban, s tulajdonkép: i-eg, mint hideg hi-eg, rideg ri-eg. Az eg képző a gyöknek gyakorlatát, vagyis a mozgás képességét jelenti. Ideg tehát elemezve jelent könnyen mozgó, azaz mozgékony valamit; különösen így neveztetnek 1) azon lágy, és fehér szálak az állati testben, melyek vagy az agyból, vagy a gerinczből erednek, az egész testen szétágaznak, fehér sejtszövetekkel vannak körülvéve, s az érzésnek és mozgásnak vezetői, melyeknél fogva különféle neveik vannak: látideg, hallideg, szaglóideg; ábrázatideg, bordaközi ideg, szemmozgató ideg stb. (nervus). 2) Azon szilárd, szalagforma részek az állati testben, melyek a csuklókat, ízeket öszvekötik, milyenek a mócsingok, inak. 3) Átv. ért. az állati ideghez hasonló, rugalmas, mozgékony test, különösen húr, kifeszithető fonal, pl. ácsideg, csapóideg, iv idege. Ideget pendíteni. Ideget felhúzni, kifeszíteni, föltekerni.
„S lágy keblébe fogott, s kisdede homlokát
Elhintette tüzes csókjaival, s te, mond,
Serdülj, s a miket itt látsz,
Zengd majd lantom idegjein.“ Kazinczy F.
Elhintette tüzes csókjaival, s te, mond,
Serdülj, s a miket itt látsz,
Zengd majd lantom idegjein.“ Kazinczy F.
„Lám a te kebled fölhangolt ideg,
Fájón zengő, ha bú pendíti meg.“ Mentovich.
Fájón zengő, ha bú pendíti meg.“ Mentovich.
Továbbá: kötél. „Azonfölűl az ruha likas volt és felköttetik volt kötelékvel… és az idegökkel, melyekkel az ruha felköttetik volt azon okból csináltanak ostorokat.“ Régi magyar Passio. 158. lap.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
