KALÁCS
KALÁCS, (kal-ács) fn. tt. kalács-ot, harm. szr. ~a. Gyöke a hajlást, görbeséget jelentő kal. Persául: kolads, Beregszászi szerént am. a német Kuchen. Lebkuchen. Ugyanő szerinte khaldaeai nyelven khalut szintén „Kuchen.” A héberben khalláth (placenta) szót chalál (transfodit gyöktől származtatják. 1) Tulajd. gömbölyűre vagy görbére hajló, vagy hajtott test, pl. térd kalácsa, azaz forgó csontja; fejre való kalács, azok számára, akik fejeiken terhet visznek. Viasz kalács; ez utóbbiak neve máskép: tekercs. 2) Széles ért. a közönséges kenyérnél finomabb sütemény, tejjel, túróval, mákkal, gyümölcsízzel, aprószőlővel stb. készítve. Fehér kalács. Mákos, túrós kalács. Czukros, mézes kalács. Nem kell zabkenyér, hol készen vár a fehér kalács. Km.). Sokszor a zsíros táskából ugrik ki a szép kalács. (Km.). Adnak kalácsot, de nem tanácsot.. (Km.) 3) Szorosb ért. azon sütemények, melyeket gyürüsen, karikásan, pereczesen szoktak összehajtani, összefonni, kulcsolni. Fonott kalács. Kulcsos kalács. Kürtös kalács. Kalinkó kalács. 4) Tréfásan a kenyeret is mindennapi kalács-nak mondják, a holdat pedig Isten kalácsá-nak. 5) Szentelt kalács, a római katholikusoknál, melyet husvét napján a pap megszentel.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
