KALIBA
KALIBA, (kal-ib-a) fn. tt. kalibát. 1) Jelent kunyhót, gurgyalt, mintegy hamarjában galyabított házikót. A törökben szintén: kaliba. V. ö. KAL gyök. 2) A székelyeknél am. tőr. Kalibába esni, kerülni. (Incze József). 3) Am. galiba, azaz vesződség, szövevényes nyomorúság, bajlakodás. Kalibába ejteni. (Ferenczi János).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
