KELEPCZE
KELEPCZE, (kel-ep-cze) fn. tt. kelepczét. Általán a vadak fogására, megkerítésére csinált eszköz, pl. csapó kalitka, tőrök, hurok, s rokon a vastaghangú kalafa, kaloda, kalafinta, kalantyú szókhoz. Alapfogalom mind ezen szókban a kerítés, megkerítés, kerítés közé fogás. Ennél fogva a közös törzsök a kereket, görbést jelentő kel kal, reszkető hangon: ker kar. Ugyanezen fogalom lappang a görög καλυπτω, a latin claudo, cludo, a német Klemme szókban. Valakit kelepczébe csalni, ejteni, keríteni. A madaraknak, vadaknak kelepczét vetni. Átv. ért. ravaszul kikoholt fogás, csel, mely által valaki másnak hatalmába esik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
