LÁB, (1)
LÁB, (1), (la-ab v. lo-ab, l. itt alább) fn. tt. láb-at, harm. szr. ~a. Tulajd. ért, így neveztetnek az ember, és állatok derekából kinyúló tagok, melyeken állanak, mozognak, járnak kelnek. Az embernek két, a lónak négy lába van. Egy lábra állni. Rövid, hosszu, vastag, vékony lábak. Egyenes, görbe, karikás, pörge, kacsiba, csámpás, kajcsos lábak. Fél lábbal a koporsóban lenni. (Km.). Egyik lábra sántítani. Lábába szállott az esze. (Km.). Különösen jelenti ezen tagnak alapját, vagyis lábfejet. Nagy, kicsi, piczi láb. Csizma szoritja lábát. Hasonlitáskép: Láb alatt lenni, útban, akadályára lenni valakinek. Láb alól eltenni valamit. Maga lábán járni, másokra nem támaszkodva cselekedni. Lábat vetni valakinek, akadályul gáncsot vetni. Lábát megvetni, erős állásba helyezkedni. Lábra kapni. Ne borulj lábához, ha fejével szólhatsz. (Km.). Lába kelt valamely ingó jószágnak, azaz elveszett, ellopták. Kézzel, lábbal rajta lenni valamin, am. egész erővel iparkodni. Átv. ért. 1) Valamely testnek alsó része, melyen mintegy lábon állani látszik. Asztal, ágy, szék, pamlag lába. Harang, híd lába. Mondják a hegynek, szőlőnek aljáról is. Elérni a hegy lábáig. Szőlő lábán termett gyümölcs; továbbá némely száras növényekről. Lábán áll a gabona, széna, azaz még nincs learatva, illetőleg lekaszálva. 2) Mérték, mely a bécsi mérleg szerént a bécsi ölnek egy hatodrészét teszi, vagyis egy ölben hat láb van. A Müncheni codexben lábföld am. stadium. 3) Azon mód, mely szerént valamit elrendeznek. Hadi lábra állítani a seregeket, azaz úgy, mintha háboru volna. Pénzre alkalmazva jelenti a pénz értékének belső elrendezését. 4) Valamely dolognak állapota. Jó vagy rosz lábon állani. Nem állok oly lábon, hogy ezt tehessem. Valakit lábáról levenni. 5) Különös szólások: Lábra kapni am. erőre kelni s elterjedni. Mind egy lábig elhullottak, elvesztek am. mind az utolsó emberig. Hasonló ehez a székely népmesében: „Olyan hat ökrös garda lösz belőle, hogy az egész faluba, de még a vidékbe is csak egy láb (ember) sem volt hozzá hasonló.” (Kriza J.-nál XIV. mese).
Minthogy a lábnak fő rendeltetése a mozgás; legvalószinübb, hogy gyöke a mozgást jelentő la vagy lo, melyből kifejlődött a láb, mintha volna la-ab v. lo-ab. Ily fogalmi öszvefüggés van a szláv noszim hordozom, viselem, és a noha, noga láb között, minthogy a lábak hordozzák az állatot. Hasonlóan németül Lauf jelenti a vadászok nyelvén a négy lábu állatok lábait, és laufen am. futni. A latinban crus lábszár, és cruor am. kifolyó, kimenő vér. Másod értelme: alantiság, mint fej-é a magasság, felsőség.
Ugyanezen szó ige gyanánt használtatik ezen öszvetételben: téb-láb, azaz járkel. Rokon vele még a magyar lép is.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
