LÚG
LÚG, fn. tt. lúg-ot, harm. szr. ~ja. Általán am. holmi növénysavakkal vegyített, és csipőssé tett víz. Különösen oly víz, mely egy ideig hamun állott, s a benne levő savakat felolvasztotta és magába vette. Lúgot csinálni. A ruhát lúgba mártani, lúgban kifőzni. Lúgban megpuhítani a nyers fonalat, taplót. A lúgból ki lehet vonni a felolvasztott sórészecskéket, ha t. i. a vizet elpárologtatják, s így nyerik az úgynevezett lúgsót. Sajátságos lúgot készítenek a szappanosok, szűcsök, tobakok, timárok. Minthogy a lúg csipős metsző szokott lenni, innen jelent csipősséget, élességet is. Mintha lúggal forrázták volna le, am. igen az elevenére hatottak. A keserű füvet lúggal forrázzák le. (Km.).
A lúg németül: Lauge, lengyelül: lug, csehül lauch, dánul: lud, svédül: lut, latinul: lixiaium, melyből az olasz: liscia, franczia: lessive, és spanyol lexia. Adelung véleménye szerént e szóban a mosás, szélesb ért. a folyó testnek alapfogalma az uralkodó, mely megvan a luo lavo igékben is. Mi magyarok ide tehetjük, hogy a lúg rokon a mozgásba hozott és átáztató nedvet jelentő lucs, locs, lucskos, locskos, locsol, vékony hangon: lecs, lecseg, lics, licseg, lőcs, löcsög szókkal. Ide tartoznak a lam lom, lamos lomos. E szerint mind azon gyökök, melyek különféle módosulattal a fennemlített nyelvekben elszórva és egyenként léteznek, a magyarban együtt, és öszvesen megvannak, vagy legalább a ‘lúg’ szó nem olyan nyelvünkben, mely számos egyénü magyar szócsaláddal nem állana rokonságban.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
