MÁCSIK
MÁCSIK, (mák-csik) fn. tt. mácsik-ot, harm. szr. ~ja. Némely tájakon, pl. Mátyusföldén: csik-mák. Néhutt am. vékonyra tehát csik formára metélt vagy sodrott, másutt négy szegletre vágott vagy metélt, vagy szakgatott tésztás étel. Innen: mácsikszedő, nyellel ellátott, öblös fejü, s alatt kilyukgatott edény, melylyel a megfőtt mácsikot kimerik. Kétségtelen, hogy az eredeti mácsik mákkal készített csikos tészta volt, tehát mákcsik, mákos csik, mely a mátyusföldi csikmák-ban egészen, csakhogy fordítva, megvan, t. i. aki mácsikot eszik, az csikot és mákot eszik. Megjegyzendő, hogy a mácsikot alakja miatt egyszerűen csiknak is nevezik. Néhutt a köznép az eredeti öszvetételt nem értvén, már túrós mácsik, mákos mácsik-, mézesmákos mácsik-ról is beszél. Azonban több helyütt, különösen a székelyeknél Kriza J. szerént ,mácsik’ alatt csak mákos csíkot értenek, mely szokott nagy pénteki étel sodrott tésztából. Már a régieknél is eléjön pl. Thaly K. gyüjteményében a XVII. századból:
Mond az urának: egyél ha hoztál,
Üres konyhára mért házasodtál!
Üres konyhára mért házasodtál!
Koporsójáig jász (gyász) dolga annak,
Kinek szemére effélét hánynak;
Csak rozskása is, kit szívből adnak,
Mézes mácsiknál jobb ízü annak.“
Kinek szemére effélét hánynak;
Csak rozskása is, kit szívből adnak,
Mézes mácsiknál jobb ízü annak.“
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
