MADÁRSZÓ
MADÁRSZÓ, (madár-szó) ösz. fn. Általán, a madárnak hangja, mely nemek és fajok szerént különféle. V. ö. MADÁRNYELV. Különösen az éneklő madarak hangja. Általában madárhangok után alakult szók: kukoríkol a kakas; kotkodál és kárál a tyúk; csipeg a csibe vagy csirke; csiripel a veréb; kelepel a gólya; csörög a szarka; búg v. nyög a gerlicze; egyszersmind burukkol a galamb; gágog a lúd; hápog v. sápog a rucza; huhog a fülesbagoly; dudog vagy dudul a büdösbanka; károg a varjú és holló; czineg a czinke; dobol az örvösgalamb; harsol a haris; krúkol a daru; kappog v. csattog v. pattog párosuláskor a fajd; kurjong a hattyú; makog esteli röpködéskor a párzó szalonka; mükög párzáskor a sárszalonka szárnyának gyors suhogásával; pityeg a nőstény fürj és fogoly; pitypalattyoz v. vavákol a kanfürj; sikolt a bibicz és a kuvikbagoly; sír a sirály, csüllő, halászka, szintén az anyját hivó vagy fiát kereső túzok is; sivít a vércse; süvölt párzáskor a császármadár; üvölt, rikog a bagoly, vijongnak a sasok és egyéb ragadozó madarak. stb. (Bérczy K. után). Egyébiránt önként értetik, hogy némely faju madarak, kivált más indulatok pérczeiben, néha más hangokat is hallatnak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
