MEGFOG
MEGFOG, (meg-fog) ösz. áth. 1) Állatról szólva valamit kezébe, körme közé, szájába, stb. vesz, és megtart. Két kézzel megfogni a kötelet. A madár körmeivel megfogja az ágat, midőn rászáll. A rák megfogja ollóival a pondrós ágacskát. Nesze semmi, fogd meg jól. Fogd meg a hanyatlót, hogy el ne essék. 2) Fogva megragad, hatalmába kerít. Az agár megfogta a nyulat, a macska az egeret, a sas a galambot. A rendőrök megfogják a tolvajt. A szökevényeket megfogták.
„Mert ő megfogaték, és alá viteték.“
Tinódi.
„Ezer tört és gyilkot vetett,
Hogy megfogja madarát.“
Hogy megfogja madarát.“
Kisfaludy S.
3) Mondják ragadós, tapadó testekről, midőn más testhez odatapadnak. A füst megfogja a falakat. A szurok, enye megfogja a kezeket. Az olajos festék jobban megfogja a fát, mint az olajatlan. 4) Átv. ért. valamit észszel fölér, és belát. Megfogni a mondottakat. Az elvont tárgyakat nehezebb megfogni, mint a tapasztalatiakat. Meg nem foghatom az okát. 5) Megfog valakit az átok, am. beteljesedik rajta.
„Átok fogta meg a magyart,
Hogy az soha együtt nem tart.“
Hogy az soha együtt nem tart.“
Népdal.
„Fogjon is meg az én átkom,
Igaz szűbéli bánatom.“
Igaz szűbéli bánatom.“
Székely népdal.
Megfog valakit a szerelem, am. hatalmába kerít.
„Három esztendővel tovább éltem volna,
Ha a te szerelmed meg nem fogott volna.“
Ha a te szerelmed meg nem fogott volna.“
Népdal. (Erdélyi J. gyüjt)
6) A régieknél jelenti azt is; amit az egyszerü ,fog’ ige t. i. kezd. „Ki készeritte tégödet megfogni (megv. elkezdeni) ammit el nem tekélhetsz“ (tökélhetsz, azaz végezhetsz). Nádor codex. 555. l. V. ö. FOG ige.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
