NYIL
NYIL, (Molnár Albertnél: NYÍL) fn. tt. nyil-at, harm. szr. ~a. 1) Lövő fegyvernem, mely a lőpor feltalálása előtt általán divatozott, s némely vad népeknél még ma is szokásban van. Keményfából készült veszszőforma szál, melynek előcsúcsa vassal vagy csonttal hegyezett, s néha lefelé hajló kajmókkal ellátott, alján pedig metszett nyilás van, hogy az ív húrjára lehessen illeszteni, s ennek különösen nyilaj neve volt a régieknél (pl. Molnár Albertnél), azon eszközé pedig, mely által a nyilat ellőtték, ív, v. ij, v. kézij. Nyilat hegyezni, ajazni, mérgezni. Nyilat tompítani. Nyilat tompit, ki serpenyőt lövöldöz (Km.). Nyilat hordozni. Nyillal meglőni, megsebesíteni, megölni valakit. Sebesen repül, megy, mint a nyíl. „Kivonatott a vérző sebből a sértő nyilnak benn törött darabja, s könnyítve van ez által a gyógyításnak eszközölhetése.“ (Deák Ferencz. Követjelentési beszéd 1840-ben).
„A sebesen repülő nyilakat megelőzi futással.“
(Vörösmarty).
Részint sebes repülésétől, részint öldöklő erejétől átv. ért. Isten nyila am. leütő villám, köz nyelven: mennykő. Leűtött az Isten nyila. Üsse meg az Isten nyila. Néha az Isten szó el is marad. Üsse meg a nyila! Mi a nyila! Továbbá, egyenes menetére vonatkozva, folyónak nyila am. a folyóviznek fővonala, legsebesebb iránya. 2) Szintén átv. ért. jelent sorsot, minthogy hajdan szokásban volt sorshuzásra nyilakat, v. nyilvetéseket használni. Innen: nyilat vetni, am. sorsot vetni; nyilat húzni am. sorsot, sorsjegyet húzni; nyíl szerént kapott rész am. sorshúzás szerént. „Megosztván ő ruháját, eresztének nyilakat“ (miserunt sortes. Tatrosi cod.). Erdősinél is: nyilat vonának (Lukács XXIII; Pestinél: sorsot vetének). „Ereszteték nyil edénybe“ (missa est sors in urnam. Bécsi cod.). Egy szyilas rét, am. azon osztályrét, melyet a köz kaszálóból valaki nyilvetés által kapott; különösen a réteket általán ,nyilas’ számra veszik, mint a szántóföldeket hold, v. láncz számra. V. ö. NYILAS, 2). Hajdan jelentett rudat, dorongot is, V. ö. NYILAL.
A nyil szónak értelméből kitetszik, hogy alapfogalom benne a sebes haladásu mozgás, menés, miért okszerüleg azon szók osztályába sorozható, melyekben az íl gyök részint előtétlenül, részint előtéttel könnyü, élénk, sebes mozgást jelent, milyenek: illan, illant, illeg, pillant, pillangó, pille, világ, villám, villant. Az ny előtét ugyan, de, úgy látszik, a nyomásnak, előre tolásnak fogalmát segíti kifejezni, ugyan erre mutatnak a felhozott rokon szókban létező p v előtett ajakhangok. Fogalmilag és hangilag rokonok hozzá a latin pilum, mint repítő, lökő dárda, szanszkrit pílusz, s az ezekből lett német Pfeil, és a benne rejlő eil, továbbá a hellen βελος. Finnül: nuoli. A mandsu nyelvben: níru, az l-et r váltván fel, melynek egyik jelentése, pl. iram, rep-ül szókban és származékaikban, szintén gyorsaság. T. i. az il v. el tiszta gyök több nyelvbeli szók öszvehasonlítása szerént élénk mozgásra, gyorsaságra vonatkozik, s reszketőbb hangon ir, er stb. ugyan azt teszi az ireg, iramlik, iramodik, irány, ered, ereszt stb. származékokban.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
