NYŰ, (2)
NYŰ, (2) fn. tt. nyüv-et, harm. szr. ~e. Féreg, mely leginkább a rohadásnak, erjedésnek indúlt állati testben, nevezetesen állott húsban, továbbá növények terményeiben, a gyümölcsökben stb. fejlik ki, mit máskép némely tájakon kukacz-nak, pondrónak neveznek. Nagy melegségben hamar nyüvek esnek a húsba. Néha a disznókat igen meglepik a nyüvek. A sajtban idővel megterem a nyű. Más kiejtéssel nyí, v. nyív. Szélesb ért. mindenféle féreg, mely az állatokban és növényekben terem, különösen a tetüféle férgek. Legvalószinübb, hogy a magyar ezen állatnemet élénk mozgékonyságáról nevezte el, miért származéka nyühelődik s talán nyüzsög is, am. nyüvek módjára mozog, nyugtalankodik; mi szerént legegyszerübb alaphangja azon ű, vagy i volna (nyű, nyí, nyív), mely nagy szónemzetségben mozgásra vonatkozik, milyenek: i-ed i-eszt, azaz: valamely veszély érzetétől mozgásba jő, megrázkódik, vagy mást megrázkódtat; iv, v. ij, hajlítható, mozgatható eszköz; iczeg, izeg, izog, ideg, idő, idegen, i-ön (jön), i-ut, jut, igtat, illan, inog, izseg, pizseg, iszamodik stb.; az ü-re vonatkozva pedig üget, űz, ügy, ügyekezik stb. Ez elemzés szerént az ny nyomatékos előtét, mint több egyebekben. – Hasonló, t. i. mozgásra vonatkozó fogalmi rokonság látszik a magyar féreg és fireg, fereg, fürög, továbbá a latin vermis és vergo, verto gyökeik között. V. ö. I, gyökelem.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
