OKOL
OKOL, (ok-ol) áth. m. okol-t. Valaki, vagy valami felől azt vallja, azt állítja, hogy bizonyos hibának, bünnek, rosznak oka, vagyis azon okot, mely valamely roszat létre hozott, ráhárítja. A gyermekek neveletlenségeért a szüléket okolni. Engem ne okolj, mert mitsem tudok benne. Magadat okold, ha pazarlásod miatt tönkre jutottál. Elkésése miatt a rosz időt, és járhatlan utat okolja. Különböztetésül V. ö. OKOZ. Megokol öszvetételt l. OKLIK alatt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
