OLAJ
OLAJ, (ol-aj) fn. tt. olaj-t, v. ~at, tb. ~ok, v. ~ak. Folyékony, zsiros test, melyet víz által nem, vagy alig lehet feloldani, s meggyulva füstöléssel ellángol. Állati olaj, melyet állati testekből vonnak ki, mint: hangyaolaj, tojásolaj, zsirolaj; növényi olaj, különféle növényekből, és magvaikból, pl. dióolaj, mondolaolaj, lenmagolaj, tökmagolaj, faolaj, repczeolaj stb.; ásványi olaj, ú. m. kőolaj, elevenolaj. Használatra nézve: égetni való olaj, asztali olaj, gyógyolaj; szentelt olaj, a keresztség, egyházi rend, utolsó kenet feladására. Tréfásan: türömolaj, am. béketürés, szenvedés, pl. ezen bajt csak türömolajjal lehet gyógyítani. (Km.). Olajt ütni. Olajban, azaz olajos festékkel irt kép. Tűzre olajt önteni. Nem mindenkor lesz olaj a mécsben. Ez a bor olyan, mint az olaj, azaz: könnyen csúszik; vagy olajszinü.
Hangra és jelentésre megegyeznek vele a latin: oleum, hellen: ελχιου, német: Oehl, tót: olej, lengyel: oley, stb. Úgy látszik, mind ezen szók az eredeti ős nyelvből maradtak fenn; s mi a magyar olajt illeti, azt azon ol gyökü magyar szókkal családosíthatjuk, melyekben alapfogalom az olvadás, és szétoszlás, milyenek: olu, olvad, olvaszt, old, s képzésre hasonlítható, a karé karaj, taré taraj, paré paraj, gané ganaj, szókhoz, melyek legvalószinübben elavult igékből származott részesülők módosításai.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
