ORRADZÓ
ORRADZÓ, (orr-ad-z-ó) fn. tt. orradzó-t. 1) A kantárnak vagy féknek azon szalaga, mely az orron fekszik, máskép: orrfék. 2) A bocskor orrába húzott szij. 3) A szán orrát képző fa. 4) Hajósok nyelvén folyami fahajókon az ezek elején és hátulján a bakok (kötélbakok, oszlopok) között levő emelkedettebb hely; tengeri hajókon a hajó elején a födélzet tetején levő épület, melyre hadi hajókon nehéz lövegeket is alkalmaznak. (Kenessey Albert). Másképen orrodzó, orrozó.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
