OSZLATLAN
OSZLATLAN, (osz-ol-atlan) mn. tt. oszlatlan-t, tb. ~ok. Aminek alkotó részei tömegesen együtt vannak, egymástól el nem váltak, el nem széledtek. Oszlatlan népgyülés, társaság. Oszlatlan sürü köd, terhes felhők, sötétség. Oszlatlan barátok, testvérek. Átv. ért. a kedélyre vagy elmére vonatkozólag: oszlatlan gond, bú, szomorúság, mely a kedélyt folytonosan nyomja; oszlatlan kétség, elmehomály, mely a valót, igazat, bizonyosságot eltakarja. Határozóként am. el nem oszolva, el nem válva, el nem széledve, oszlatlanul.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
