ÖKLE
ÖKLE, (ök-öl-e) fn. tt. öklé-t. 1) Molnár A. szerént hal neme, mely latinul epertanus. Sándor Istvánnál am. ,alburnus’, fehér keszeg. Földi szerént ,cyprinus aphya’, téjhal, pelehal. Ha ez utósó értelmét veszszük, valószinü, hogy szurós háttövisétől vette nevét, (valamint a pele v. pöle egér hegyes orrától), mi szerént ökle annyi volna, mint öklő, azaz öklelő, am. szurkáló, döfködő. V. ö. ÖK, elvont gyök. 2) ,Ököl’ szó ragozása a harmadik személyi birtokraggal. V. ö. ÖKÖL.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
