ÖL, (1)
ÖL, (1), fn. tt. öl-et, harm. szr. ~e. 1) Azon félöbölforma hajlás, melyet az ülő embernek karjai, czombjai és hasa képeznek. A gyermeket ölbe venni, ültetni, ölben hintázni, tartani. Amint üle a fa alatt, alma esett ölébe.
„Csak akkor jutok eszébe,
Ha más leány ül ölébe.“
Ha más leány ül ölébe.“
(Népd.).
2) Azon öböl, melyet az öszvehajtott karok a mellel képeznek. Az anya ölébe veszi gyermekét, midőn szoptatja.
„Ölébe felkapott, s csókolgatott anyám.“
(Népd.).
Ölbe szorítani.
„Kedvem lenne ma, hogy öleden meghaljak.“
Arany. (Buda halála).
Innen: ölelni valakit, am. átkarolni; ölelkezni valakivel, am. egymást karokkal átkulcsolni. Aki sokat fog ölbe, nem szorít. (Km.). 3) Átv. ért. bizonyos kerített térnek belseje. Völgy ölében. Ez értelemmel rendesen kebel használtatik helyette, pl. vármegye, város kebelében. 4) Átv. valamely különzárt társulatnak belseje. Családom ölében boldognak érzem magamat. Az anyaszentegyház ölében nyugottan élni és halni.
„Az ártatlanság ölében
Életem úgy folydogált.“
Életem úgy folydogált.“
Kisfaludy S.
Ez értelemben is szokottabb a kebel. 5) Valamint a testnek több részei, és alakításai, úgymint: könyök, láb, marok, arasz, hüvelyk egyszersmind terjedelmi mértéket jelentenek; hasonlóan az öl eredetileg oly hoszmértéket jelentett, melyet a kinyujtott karok egész hosszasága, vagy öszvehajtott körvonala képez, mely az emberi testről vett mértékek között legnagyobb, de alkalmazásilag különféle országokban divatozó meghatározás szerént nem egyforma, pl. a bécsi ölben hat láb, és a lábban tizenkét hüvelyk van. Négyszögü öl, oly négyszögü tér, melynek minden oldala egy ölnyi; köb- v. küb-öl, oly tömeg, melynek széle, hossza és magassága egy ölnyi.
A halmaztestek hoszmérésénél különfélekép alkalmaztatik, pl. egy öl széna, szalma, a széna vagy szalma kazalból hosszában kivágott egy ölnyi rész, tekintet nélkül a kazal magasságára, vagy szélességére, miért ez határozatlan mennyiségü mérték; egy öl fa, melynek hossza és magassága egy, de mélysége rendszerént csak fél öl; erdei öl, mely a rendes hat lábnyi magasságnál egy vagy két lábbal több. 6) Jelenti azon póznát, fából, vagy vasból, mely ezen nemü mértéknek megfelelő eszköze, s rendesen lábakra, és hüvelykekre van osztva. Öllel mérni az ember magasságát, a tüzelőfát.
Az eléhozott jelentésekből világos, hogy az öl alapfogalomban (1. és 2 sz. alatti jelentésében) valami kerítettet, vagy meghajlottat jelent, s mind gyökhangra, mind fogalomra rokon az öb, öböl, és öv szókhoz, s képzésre olyan, mint az al, fel, kül, bel, s valamint ezek részint palóczos, részint közmagyaros szokással a v hangot is fölveszik l helyett, pl. a küvül, bevitt származékokban, hasonlóan az öl palóczosan ejtve öv, v. öü, mi szerént tiszta gyöke ö, mint a fel, kül, bel szóké fe, kü, be, s azon szógyökök osztályába tartozik, melyekben az ő hanggal a gömbölyüség, vagy kerekség fogalma egyesül. V. ö. Ö.
Mind hangilag, mind alapjelentésében rokona a török el am. kéz; kar; fogantyu; persa jál; hellen ωλην, ωλενη, (Ellenbogen); honnan a latin ulna; ide sorozható a német Elle stb.; a német Ellenbogen, v. Elbogen is első részében régente szinte kart jelentett. (Adelung). Így a törökben kol am. kar, és kolads am. öl.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
