ÖLTÖZTET
ÖLTÖZTET, (öl-t-öz-tet) áth. és mivelt. m. öltöztet-tem, ~tél, ~ětt, par. öltöztess. 1) Valakinek megparancsolja, meghagyja, hogy öltözzék, pl. midőn azúr parancsolja, hogy cselédei egyenruhát vegyenek magukra. 2) Ruhákat ad, vesz valakinek, hogy azokba öltözzék. A meztelen koldust felöltöztetni. 3) Öltözéskor valakire a ruhákat ráadja, mást öltözni segít. A kis gyermeket anyja, a hölgyet szobaleánya, az urat inasa öltözteti. Ellentéte: vetkőztet. Midőn fel igekötővel egyesül, a cselekvésnek bevégzését jelenti. Tetőtől talpig felöltöztették. 4) Bizonyos állapotra mutató ruhákat ad valakire. Papnak, katonának öltöztetni valakit.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
