ÖNNÖN, (1)
ÖNNÖN, (1), személynévmás, mely az egyszerü harmadik személyre vonatkozó, illetőleg visszaható ön-nek nagyobb hatásu kettőztetése; mint az első személyé: ennen, a másodiké: tennen, mind a háromban a közép n hangzatosságból csúszott be, s tisztán: enen, tenen, önön. „Egy pillanatban önön ělőttö (coram se) megmarattatának.“ (Bécsi cod. Dániel. XIV.). „Egy szántó embernek sok fiai valának, mind iffiak; melyek önnen közettek (önnön maguk, vagy őmaguk között, egymás között) visszavonók valának.“ Pesti Gábor LI. meséje. (Toldy Ferencz kiadása). „(Önnen benne“ Katalin verses legendájában am. önmagában. Hozzájárulhat a ,maga’ szó is (mint az en, ten, min stb. szókhoz is: enmagam, tenmagad, minmagunk stb.). „Megtanittatván az elfolyt időnek viszontagságai és a már hamvaiban nyugvó II-dik József császár csaknem tíz esztendőbeli önnönmaga tetszése szerént volt hatalmas országlásának példája által, mely félelmes légyen eleinknek bölcs ősi rendeléseitől elállani. Gr. Battyáni József esztergomi érsek 1790-ben. „Ilyen választoth (azaz: választ) irth minekünk, hogy sem ír, sem izen, hanem önnönmaga választoth ir királynak.“ Levél 1553-ból. (Szalay Ág. 400 m. l.). V. ö. Ő, névmás. A több birtokot jelentő személyraggal: önnönei, v. önnöni am. övéi, magáéi. „Az föld is, akiket ő maga teremt és szül, azoknak anyja; az, kiket kegyig te palántálsz, mostohája, azért az önnenit inkább neveli.“ Pesti Gábor meséiben „Aesopusnak élete.“
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
