ÖNTÉS (1)
ÖNTÉS (1), (öm-t-és) fn. tt. öntés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, mely által valamely hig testet folyatnak. Öszvetéve: beöntés, felöntés, kiöntés, megöntés, visszaöntés. 2) Mesterséges cselekvés, mely bizonyos hig testből mintában képez valamit. Ágyúöntés, harangöntés, gyertyaöntés. Ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. (Km.). 3) Rendes medréből kiömlött árvíz. Az öntésekben tapogatókkal halászni. Az öntések elborították az utakat.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
