RÓZSA
RÓZSA, fn, tt. rózsá-t. 1) Cserjenem a húszhímesek seregéből és sokanyások rendjéből; csészéje alul hasas, húsos, a nyakánál öszveszükűl; megérve bogyónak látszik; bokrétája ötszirmu volna, de teljesedésre igen hajlandó; magvai szőrösek a bogyóforma csésze oldalán. 2) E cserjének igen kedves alakú, s jobbára vonzó illatú virága. Fajai, kivált a kertészeti mivelés következtében, igen sokfélék, valamint virágaik szinére is változatosak. Közönséges fajok, és ezek népies nevei: Pünkösdi rózsa. Százlevelü rózsa. Hónapos rózsa. Csipke rózsa. Vad rózsa néhutt a mezőkön, erdőkben, ligetekben, vadon terem, egyszerü (nem teljes) szirmokkal. Fehér, sárga rózsa stb. A növénytanban eléjönnek: fahéj-, pallagi, tompalevelü, kökényes, borzas, tarka, damaskusi, mindig zöld, mindig nyiló, körtvélyes, czövekes, rozsdás, árva, dombi, burgundiai, kínai (sínai) rózsa stb. 3) Némely más nemü növények virágai, mennyiben a rózsához hasonlók, pl. bazsarózsa, tubarózsa, mályvarózsa (althaea rosea), őszi rózsa (aster chinensis), kövi rózsa stb. 4) Rózsa alakját képező vagy utánzó mesterkélt müvek. Rózsa a süvegen, a csizmán. Gipszből, vagy más anyagból idomított rózsák az épületeken. 5) Némely kagylók neme. 6) Sárgavörös szinü, és fényes gyúladás az emberi bőrön, máskép: orbáncz.
Köz nyelvszokás szerént a rózsának szine alatt rendesen pirosat v. vöröset értünk. („Pirulj rózsa, pirulj, de nekem ne virulj.“ Népdal.); miért majd minden nyelvben a rózsa és pirosság, vörösség nevei fölcseréltetnek, vagy épen megegyeznek egymással, pl. hellenül: ροδον, ροδιζω, ροδοεις, ρουσιος; latinul: rosa, russus, rutus, rutilus; németül: Rose, roth, rösten; szlávul: ruzsa, risavi; finnül: ruusu, rusko, ruskia; magyarul: rózsa, rós, róska, rőt stb. Tudniillik a rózsa azon r alaphangu köz gyöktől származik, mely tüzet, égést, egyszersmind pirosat, vöröset jelent a nyelvekben általán véve.
A költőknél, kivált a népdalokban, nagyban szerepel a rózsa, úgymint a vidor szinü szép fiatalságnak, a vonzó bájnak, az örömnek, gyönyörködésnek stb. jelvénye.
„Végsőt mosolygott orczád, s a halál
Leszedte róla szép rózsáidat,“
Leszedte róla szép rózsáidat,“
Kisgyermek halálára, Vörösmarty.
Közmondatok: Rózsa volt, kóró lett. Rózsáé az illat, szűzé a szemérem. Rózsaszedés tövissel jár. Igen szép a rózsa, még sem kevély. Rózsa is tövis között virágzik. Ki rózsából veti ágyát, alkudjék meg a tövissel. Ritka rózsa, tövis nélkül. A népdalokból: Pesten jártam iskolába, térdig jártam a rózsába. Orczáid rózsái ha közel volnának, égő szivem mellé tenném bokrétának. A kedves szeretőnek egyik gyöngédebb neve. Ne menj, rózsám, a tarlóra, gyönge vagy még a sarlóra. Azt gondolod, rózsám, hazudok előtted, pedig, édes rózsám, majd meghalok érted. (Népdalok).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
