SZAKÁLAS, (1)
SZAKÁLAS, (1), (szakál-as) mn. tt. szakálas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kinek vagy minek szakála nőtt, szakála van, különösen ki szakálát meghagyja. Szakálas őseink. Szakálas férfiak, vének. Szakálas zsidó. Szakálas asszony, kinek vénségére itt-ott sarjadzó szőrszálak rutítják az állát. Óvd magadat a szakálas asszonytól. (Km.). Szakálas czinege. Szakálas keselyü. Szakálas (agg) szolgának szó is vereség, v. szó a veresége. (Km.). 2) Általánosabban: szakálas kecske, kakas. Szakálas csillag, különböztetésül a szoros értelmü üstököstől, vagy farkastól. (Cometa barbatus, csinitus, caudatus). 3) Mint fr. tárgyesete: szakálas-t, tb. ~ok. A régieknél bizonyos nemü lőfegyver. „Egy nehány zegyen (szegény?) katona vagyon kik(nek) soha netalán szakálos sem volt kezébe.“ Levél 1555-ből. (Szalay Ág. 400 m. levél). Molnár Albertnél szakállas am. bombarda, selopetum pogonatum (eine Büchse, ein Doppelhacken).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
