TÁM, (2)
TÁM, (2), elavult törzs, melyből támad, támasz, támaszt, támogat, támbálódik, és ezek származékai eredtek, melyeknek elvont alapjelentése után a tám, magasra, fölfelé állást, neki szegülést, merevedést, vagy fölfelé tartó segédeszközt jelent. Innen főnévként alkalmazható oly szilárd állásu testekre, melyek más testeket a hanyatlás vagy esés, dőlés ellen óvnak, pl. a hangjegyeket felállított helyzetben tartó állvány, vagy a széknek háta, karja stb.; tárgyesete: tám-ot, harm. szr. ~ja. Különösebben összetételeknél használják, mint támfa, támoszlop, támpont. Némi hangváltozattal egyezik vele az átvitt értelmű gyám, s ennek származéka gyámol, mely erkölcsi támot vagy támaszt jelent. Szanszkrit nyelven sztambh v. sztabh am. fulcire (Bopp).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
