TĚ
TĚ, tesz v. teszěn átható igének gyöke, sőt ennek legtöbb ragozásaiban egyszerü igető, pl. másod mult tě-tt, jövő: tě-end, tehető forma: tě-het, miveltető forma: te-tet v. té-tet; a tě-gyen kapcsoló mód is e helyett van: tě-j-ěn, az első multban pedig a v csak közbeszurat: tě-v-e (mint fö-v-e), a különben kellemetlen ürnek – önhangzói torlatnak – elkerülése végett, s a régies tőn sem egyéb mint tě-ön. Hasonló igetők: lě, ve, hi, vi, ezen igében lěsz v. lěszěn, věsz v. věszěn, hisz v. hiszen, visz v. viszen. Általán nemcsak ezen sz v. sz-en, hanem több más sz, különösen sz-ik végzetü közép igék is, főkép ha e végzetet közvetlenül önhangzó előzi meg, az sz végzetet vagy elhagyják, vagy más rokon hanggá változtatják. Példák az elsőbbek közől: al-usz-ik, esk-üsz-ik, fek-üsz-ik v. fek-sz-ik, nyug-osz-ik v. nyug-szik, ě-sz-ik, i-sz-ik; az utóbbiak közől: cselek-ěsz-ik v. cselek-sz-ik, harag-usz-ik v. harag-sz-ik stb. melyek sz helyett ragozáskor rendesen d, néha v hangot vesznek föl; némelyekben pedig az sz és d már a jelen időben váltakoznak, mint: beteg-ěd-ik, beteg-ěsz-ik v. beteg-sz-ik, meleg-ěd-ik, meleg-ěsz-ik v. meleg-sz-ik, gazdag-od-ik, gazdag-osz-ik v. gazdag-sz-ik stb.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
