TÉL
TÉL, fn. tt. tel-et, tb. telek, személyrag: telem, teled stb. Elveti az éket a telel igeszármazékban is. Az évnek azon szaka, midőn a földgömb egyik vagy másik félkörén leghidegebb időjárás van, különösen az éjszaki közép mérsékü égöv alatt, pl. közép Europában csillagászilag számítva körülbelül december 21-től martius 21-dikeig tartó időszak. Erős, kemény, csikorgó, havas, zivataros, tartós, lágy, esős, változó tél. Beáll, beköszönt a tél. Enged, mulik a tél. Meg nem eszi a farkas a telet. (Km.). A tél hagyján, de a szele gonosz. (Km.). Télben kenyért, nyárban ruhát (subát) bolond aki elhagy. (Km.). Hét tél, hét nyár megpróbálja őket. (A házasokról szóló km.).
Egyezik vele a persa dai vagy dei am. a téli első hó, télelő, nomen primi mensis hiemalis, idest decembris. (Vullers), cseremisz tele, mordvin tala, tele, finn, észt, lapp talve, vogul tál, tél, osztyák teda, tede stb.; valamint másfelül a magyar szél (ventus) is, amennyiben valószinü, hogy a tél a széltől, azaz szeles, zivataros időjárástól kapta nevét, mint Adelung szerint a német Winter a Wind-től. Ide mutat e közmondat is: Ha már fujdogál a szellő, nem sokára beáll a tellő (telelő). Így neveztetett el a magyar tavasz, a tavas szótól, tehát ami éghajlatunk, vagyis az őseleink lakták éghajlathoz képest szintén az időjárás szülte rendes természeti változástól. Ősz is am. asz, és a nyár hihetőleg rokon eredetü az arab nár (= tűz) és mongol naran (= nap) szókkal. Adelung szerént a latin hyems is a görög νειν (= esőzni) igétől származik (noha ezen szóról hiems alakban vannak más vélemények is), és a görög χειμων v. χετμα (stürmisches, regnerisches Wetter; Winter) χεειν (= önteni; ömleni) szótól. Sínai nyelven tûng am. tél (hyems), és túng fagy, megfagyni (gelu, frigore corripi).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
