TŰZHELY
TŰZHELY, (tűz-hely) ösz. fn. 1) Általán minden hely, melyen rendesen tűzet rakni, tüzelni szoktak, pl. a pásztorok tűzhelyei a mezőn. 2) Hely, hol tűzveszély volt. Szokottan: Égés helye. 3) Mesterségesen rakott falféle emelvény, hol bizonyos munkához szükséges tüzet raknak. Kovácsok, lakatosok tűzhelye. Különösen a konyha fölszereléséhez tartozó ilyetén emelvény, melyen főzni, sütni szokás. Sárból, téglából rakott tűzhely. Takaréktűzhely, Gömörben, Tornában: tüzpaly v. tűzpó; l. ezeket. Molnár Albertnél eléjön tűzhely feje, a régibb alkatu konyhákban a kéménynek a tűzhely fölé illesztett öblös része (der Mantel ober dem Heerde). 4) Tűzhelynek nevezik némely tájakon a kemencze vagy házak fala mellé sárból vagy téglából rakott s ülőhelyül szolgáló padot is; néhutt ez máskép: tűzpad v. tűzpadka. Talán mivel ezen helyeken, padokon ülve a tűznél melegszenek; vagy a házak falánál (rendszerént a déli oldalon) a nap oda tűzik. V. ö. TŰZIK. 5) Átv. mint a családi laknak szükséges kelléke jelent házat, melyben bizonyos csatád lakik. Tűzhelyeinket kénytelenek voltunk elhagyni.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
