ÜRÖS
ÜRÖS, (ür-ös) mn. tt. ürös-t, v. et, tb. ~ek. A minek üre van, a mibe ürt vájtak; üreges, odvas, likas, vermes. Ürös part, melynek likaiban fecskék fészkelnek. Ürös hegyoldal. Különbözik tőle: üres, azaz, a miben semmi sincs, töltetlen, pl. a nád szára ürös, de ha sarat tömnek bele, nem üres; ürös minden hordó, de nem üres ha borral van teli; a pohár ürös, de üres is, ha kiitták belőle a bort.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
