VACSORA
VACSORA, fn. tt. vacsorá-t. A szláv vecsera, Miklosichnál: vecserja szóból módosult; magyarosan: estebéd (= estveli ebéd v. evés) mint a déli evés: délebéd, az ozsonna: harmadebéd, a reggeli: éhomét, éjomét. V. ö. EBÉD. Szegény ebéd, melynek vacsorája nincsen. (Km.). A mely szolga elfelejt ebédet enni, megérdemli a jó vacsorát. (Km.). Vacsorára is kevés (a gyönge ellenség a hatalmasbnak. Km.) Vacsorát nem is lát, v. csillagot néz vacsorára (km.) azaz vacsorálás nincsen módjában, olyan szegény. Vékony vacsora, szegényes vacsora. Szentvacsora l. ÚRVACSORA.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
